A régi, fa dobozom rejti a Drotaverin gyógyszert is

A régiségkiállítások engem valahogy sosem vonzottak. Szeretek lakberendezni, és a régi dolgokat is szeretem, de az ilyen kiállításokon én sosem találtam semmi olyat, ami tetszene, vagy ami használható lenne. Rengeteg olyan bútorral találkoztam ilyen helyeken, amik teljesen elhasználtak voltak, az ilyen biztos, hogy nem tenném be a lakásomba. A különböző dekortárgyak sem nyerték el a tetszésemet, legalább is azok, amiket az ilyen kiállításokon találtam vagy láttam. Pedig szívesen vennék valami szép, régi bútort vagy más tárgyat a lakásomba, mert még pont bele is illene a lakásom stílusába, de egyelőre nem találtam meg a megfelelőt.

Az egyetlen ilyen tárgy a lakásomban az egy nagyobb fa dobozocska. Pont akkora, hogy belefér a két tenyerembe, és a belsejébe sok mindent lehet tárolni. Még a polcon is kényelmesen elfér. Nálam speciell a fürdőben a szekrényemben van ez a doboz. De, hogy miért? Mert ebben tárolom a gyógyszereket. Mindenféle gyógyszer megtalálható nálam. Nekem például migrénem van, úgyhogy a fájdalom csillapítóra mindenképpen szükségem van, annak mindig kell lennie otthon. Különböző gyógyszerek megtalálhatóak ebben a dobozban, mint például a Drotaverin is. Az azért kell, mert egyszer nagyon csúnya gyomorgörcseim voltak és bár az okára nem jöttek rá az orvosok, de ez a gyógyszer mondhatni, elég gyorsan elmulasztotta a panaszaimat és akkor úgy döntöttem, ha még egyszer görcsölni kezdene a gyomrom, akkor kell, hogy legyen belőle otthon, nehogy megint úgy járjak, mint akkor az elején, hogy az ágyból sem tudtam kikelni.

Akkor tényleg azt hittem, hogy valami hatalmas nagy gond lehet, mert ekkora fájdalmat előtte szinte még soha nem éreztem, és mivel a dokik sem tudták, hogy mi bajom, úgy gondoltam, hogy na, ez megint valami olyasmi lehet, ami nagyon veszélyes, mégsem tud róla senki semmit. De aztán a panaszok elmúltak, ahogy elkezdtem szedni a Drotaverin gyógyszert, szóval ennek is mindenképp a dobozomban a helye, hogy bármikor elővehessem, ha szükség lenne rá. Bár remélem, hogy többet nem lesz.

A doboz nagyon szép, fából készült és különböző szép minták vannak a szegélyén. Nem tudom, hogy pontosan honnan lehet, mert még anyukáméktól hoztam el, amikor elköltöztem. Nekik nem kellett, ez pedig fent volt a padláson, úgyhogy úgy éreztem, hogy én biztos, hogy hasznát tudom majd venni. És hát tudtam is, úgyhogy még jó, hogy rátaláltam a padláson. Lehet, hogy ha legközelebb meglátogatom a szüleimet, akkor ismét felmegyek a padlásra, hátha találok megint valami izgalmas dolgot ott, amit megint senki szintén nem használ, viszont nekem jól jönne. Majd meglátjuk. Sőt, biztos vagyok benne, hogy vannak ott olyan dolgok, amik nekem jól jöhetnek, mert fél éve újítottak fel, biztos, hogy megtartottak egy csomó mindent, amire nekik nincs szükségük. Lusták ahhoz, hogy ezeket kiválogassák, így tuti, hogy mindent inkább felpakoltak oda.

Azt még nem tudom, hogy mikor teszem meg a legközelebbi látogatásomat, mert nem sokára elutazom, de előtte mindenképpen szeretnék átmenni hozzájuk. Bár akkor valószínűleg nem lesz időm fent, a padláson körbenézni, de majd egyszer biztos, hogy megoldom valamikor. Addig is szólni kéne nekik, hogy ne dobjanak ki semmit, mert körbe akarok nézni. De amilyen feledékeny vagyok, úgyse fog ez eszembe jutni, amikor telefonálok velük. Mindegy, majd lesz ebből is valami.

Leginkább anyukám az, aki mindenre azt mondja, hogy kell, mert valamikor biztos, hogy szükség lesz rá, aztán évekig csak ott áll és porosodik. Aztán rászólunk, de akkor is ugyanazt a választ kapjuk és ismét pár évig ugyanúgy ott áll az a valami, amire soha nem lesz szüksége, de azért ő megtartja. Aztán, amikor apa ezt megunja, akkor fogja magát és kidobja, mert tudja, hogy csak a helyet foglalják az ilyen cuccok. Nem tudom, hogy miért akar mindent ennyire megőrizni, de szerencsére ezt a tulajdonságát én nem örököltem.  Szerintem fel is hívom őket lassan, hogy mi újság, mikor érnek rá, mert akkor átugranék egy kicsit. Ajánlom mindenkinek, hogy fordítson sok időt a szüleire, akkor is, ha már elköltözött!