BEVÁLLALNÁL EGY HATVAN ÉVES, IGAZI OLD SCHOOL MOTOROS KABÁTOT?

Nagy rajongója vagyok a 21. századi kultúrának, ezért igyekszem is amennyire lehet begyűjteni olyan ereklyéket, amelyek ehhez a korhoz kapcsolódóan elérhetőek. Fiatalabb koromban ez kimerült még annyiban, hogy megvettem a kedvenc akkori lemezeimet és filmjeimet, majd ezekhez a megfelelő lejátszót, egyre jobb minőségben, azonban mostanra egy kicsit többre vagyok már. Egyik kedvenc újításom például a ruházati eszközök és cikkek megvásárlása, ami szerintem nagyon jól lefesti egy adott kor hangulatát, ráadásul ha te magad megjelensz egy ilyenben valahol az emberek között, kérdés nélkül ki fogsz tűnni a tömegből, méghozzá pozitív értelemben, ha engem kérdezel. Emellett pedig hatalmas feeling ilyen megjelenésben odamenni mások közé, legalábbis nekem ez a meglátásom.

Lehet, hogy egyébként ez a különcködési hajlamom a szakmámból is fakad, illetve valószínűleg éppen fordítva, tekintve, hogy énekes-színészként fontos, hogy az emberben meglegyenek az ilyesfajta kicsapongó megnyilvánulások, azok nélkül ugyanis sokat veszítesz az egyediségedből, már ha benned van egyáltalán. Nekem szerencsére ezek a dolgok már régóta adva voltak, így aztán nem is volt olyan különösebben nagy meglepetés önmagam és mások számára sem, amikor elkezdtem az öltözködésemet ebbe az irányba terelni. Az egyik legjobb dolog, amit az ember ilyenkor tehet, hogyha különböző régi ruhákkal foglalkozó szaküzletekben köt némi ismeretséget az eladókkal, így sokkal könnyebben értesülhet róla ha valami olyan érkezik, ami őt is érdekelheti. Szerencsére Budapesten mára igen szép kultúrája lett ennek az egész öltözködési stílusnak, ami szerintem fantasztikus! Én azt vallom, hogy mindenkinek engednünk kell, hogy az öltözködésével kifejezhesse önmagát, a személyiségét, azt a valakit, aki ott bent lapul, de igazán csak keveseknek adatik meg, hogy megismerjék. Őszintén úgy gondolom, hogy az emberekben mindig ott van ez a fajta különleges belső csak sokszor túlzottan is introvertáltak ahhoz, hogy mindezt kifejezzék, kimutassák. Illetve nem is mindig adott a szituáció mindehhez. Én mivel egy jóval kisebb városból jövök, ahol nem annyira jellemző a társadalomra ez a fajta szabad elvű gondolkodás sokszor szintén megkaptam, hogy hülye vagy és hasonlók. Pedig szerintem a legtöbb esetben tényleg mi magunk tesszük furává azokat az embereket, akik végül azzá lesznek. Sajnos manapság különösen nagy a társadalmi nyomás, hogy egy adott rétegbe tartozva legyél „normális ember”. Olvastam sok értekezést arról, hogy ennek mi lehet az oka és persze én is gondolkoztam, járattam az agyamat, hogy kitaláljam, miért van az, hogy már az én korosztályomból is kiveszett a lázadó attitűd?

Merthogy tényleg ez a helyzet, a fiatalokat már egyáltalán nem érdekli, hogy ellentmondjanak a rájuk erőltetett normáknak, vagy hogy valamilyen módon kialakítsanak egy sajátos szubkultúrát, mindenki megelégszik azzal, amit a média elé rak és ez tökéletes is. Nem mondom egyébként, hogy ez feltétlenül rossz, csak fura, mivel nekem még úgy éreztem annak idején, hogy kellett és jól is esett, hogy lázadhattam, kimutathattam, hogy mit gondolok. Persze, ez egy tinédzserkori állapot, amit aztán az ember kinő és másfajta módokon éli ki azokat az energiákat, amik így már nem távozhatnak. Nekem ilyen lett például az előadás. Amikor mondjuk megcsinálsz egy egy-másfél órás koncertet joggal érezheted úgy, hogy valami olyat tettél, ami azért nem teljesen a normáknak megfelelő és mégis rohadt jól érezted magad közben! Csakhogy a többségnek sem most, sem később nem voltak ilyen jelenségek az életükben. Persze, ahogy mondani szokták nyugtával dicsérd a napot, szóval nem mondom, hogy soha nem változhat meg mindez, illetve azt sem, hogy feltétlenül meg kell ennek valaha is történnie, csak nekem fura, mert elképzelésem sincs miként vészeltem volna át néhány évet az életemből, ha nem tudok az akkori énemnek megfelelő módon kissé primitív, de mindenképpen hatásos módon lázongani.