Régiség kiállítás és vásár

Nagy álmom, hogy egyszer, ha lesz egy saját nagy házam , akkor régi bútorokkal fogom berendezni, hatalmas csillár fog lógni a mennyezetről és olyan lesz, mint ha mesébe csöppentem volna. Hallottam róla, hogy van egy régiség kiállítás és vásár havonta valahol a városban. Egyszer szívesen elmennék, hogy megnézhessem, milyen szép régiségek találhatóak ott, hátha találok valami kisebb apróságot a mostani lakásomba. Nagyon szeretnék egy gyertyatartó állványt, de sehol nem találok olyat, amilyet elképzeltem.

Mindig arra vágytam, hogy ne csak álom legyen, hogy az ember egy nagy villában lakhasson. Mindenki ismeri a Szépség és a Szörnyeteg mesét. Na, én pont olyan kastélyt szeretnék, tele régi és szép bútorokkal, teljesen odavagyok értük. Mondjuk, hogy mit kezdenék egy kastéllyal, azt magam sem tudom, mindenesetre szívesen berendeznék egyet.

A barátaim nem értik, miért vagyok oda az ilyesmiért, hiszen manapság az egyre modernebb a menő. Lehet, hogy az a menő és trendi, de nem kötelező a divatot követnie senkinek. Én legalábbis így gondolom. Persze, vannak bútorok, amik modernek és azt mondom rájuk, hogy azok még nekem is tetszenek, de nem vagyok oda a nagyon modern és hideg lakásoktól. Bár kíváncsi vagyok, hogy nézne ki egy ház a különböző háztartási gépezetekkel és egy 18. századi könyvespolccal.

Amikor kisebb voltam, a nagymamámnak rengeteg régebbi bútora volt, amik nagyon tetszettek. Azt mondta, ha nagyobb leszek, választhatok, mi kell nekem, és odaadja. Sajnos mire odáig jutottam, hogy elköltözöm saját lakásba, addigra a bútorok már nagyon elkoptak és tönkrementek, így nem tudtam őket megtartani, sajnáltam őket.

RÉGISÉG KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR

LICITHÁBORÚ A KÉPERNYŐ ELŐTT

Rajongok az egyik tudományos csatornáért, amelyen megy egy műsor, amelyen nem használt raktárokat vásárolnak befektetők, és az értékét továbbadják lehetőleg haszonnal. Mindig elképedve látom, hogy Amerikában mennyien bérelnek ilyen raktárakat, és mekkora értékeket tárolnak benne. z már persze számomra még inkább felfoghatatlan, hogy ha valaki nem fizeti a bérleti díjat, akkor miért hagyja az összegyűjtött kincseit magára. Minap az egyik adásban egy motoros csizmára bukkantak, ami már antikvitás számba ment és roppantul értékes volt. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért érhet egy ilyen csizma ekkora összeget. Azt tudni kell a tengeren túlról, hogy az ott élők rajonganak szinte bármilyen sportért, és már-már istenítik a nagyobb sportolókat. Legyen szó akár amerikai fociról, akár krikettről minden sportágnak hatalmas szurkolótábora van, és e táborok tagjai megpróbálnak minél több kegytárgyat begyűjteni kedvenc játékosaiktól.

Vannak olyan játékosok persze, akik életük során hatalmas karriert futnak be, több millió dollárt felhalmozva és ikonjai lesznek egy-egy sportágnak. Pont így járt a műsorban látott motoros csizma hajdani tulajdonosa is, aki természetesen alá is írta csizmáját, mielőtt azt egy rajongójának átnyújtotta volna. Szegény versenyző nem is tudta, hogy mekkora pénzösszeget hagy majd maga után ez a csizma, hiszen ,amikor a kézjegyét rátette, még nem volt ünnepelt és befutott sztár. Ellenben miután híres lett, az általa szignózott ereklyék ára rögtön az egekbe szökött, ami persze jót tett a gyűjtőknek, hiszen szinte egy csapásra gazdagok lettek. Itt jegyzem meg, hogy elképesztő társadalomban élünk. Egy-egy használt tárgyért képesek vagyunk vagyonokat fizetni, míg egy új dolog kapcsán akár törekszünk a minél alacsonyabb vételáron megszerezni. Számomra rettentő furcsa, hogy valaki birtokol egy igen értékes tárgyat, majd elfelejtkezik róla és egy raktárba rakja évekre, vagy tíz évekre.

Persze a szerencsés megtaláló ilyenkor nem győzi számolni a pénzt, amit egyetlen üzlettel keresett. Bár igen csak nagy a rizikó e fajta pénzkeresésben, hiszen van egy perce szemre venni az eladó raktárt, amire aztán ajánlatot tesz. Nem is tudom, hogy nekem sikerülne e vajon bármi hasonló pénzkereseti formában érvényesülnöm. Itthon Magyarországon tudtommal nincs lehetőség arra, hogy elhagyatott raktárakat aukció formájában felvásároljunk a tartalmával együtt, bár elképzelhető hogy a hazai tárolókban is találnánk rendkívül értékes és felbecsülhetetlen antikvitásokat.